A külpesti srácok
A 633/2021. (XI. 18.) kormányrendelet értelmében a rendezvényünk teljes ideje alatt az épület tejes területén a látogatok számára is kötelező a maszk használata.
Részlet a műből:
„A külvárosi forradalom sajátossága, hogy a helyi mikrostruktúrának sokkal nagyobb jelentősége volt, mint a főváros belső körzeteiben; a peremvárosi régiókban mindenütt a társadalom gyors önszerveződése következett be azután, hogy a forradalmi erők elfoglalták a fontos középületeket. Hamarabb alakultak meg köztiszteletben álló értelmiségiek vezetésével a forradalmi szervezetek – forradalmi vagy nemzeti bizottságok, bizottmányok vagy tanácsok –, amelyek átvették a széteső kommunista szervektől a közigazgatást, a lakosság ellátásának és a rendfenntartásának feladatait. Tehát a forradalmi bizottságok szoros kapcsolatot tartottak a kialakuló fegyveres csoportokkal, nemzetőrségekkel. Mi több, egyes körzetekben egyes vezetők mindkét szervezetben vezető szerepet töltöttek be.
Az alapvető célkitűzések lényegében mindenütt ugyanazok voltak a külső körzetekben is: a szovjet csapatok azonnali kivonása Magyarországról; általános amnesztia a forradalomban részt vettek számára; a sztálinista törvénytelenség vétkeseinek felelősségre vonása; az ÁVH azonnali leszerelése; varsói és más szovjet–magyar szerződések felmondása, a viszony újbóli rendezése Magyarország függetlenségének tiszteletben tartásával; az üzemi munkástanácsok és a városi közigazgatást átvevő forradalmi (nemzeti) bizottságok autonóm intézkedési jogainak törvényesítése a helyi ügyekben; általános, egyenlő és titkos választások kiírása az egész országban több párt részvételével.
A külvárosban, különösen a peremkerületekben – ahol helyi szinten ismert idősebb, tapasztaltabb, korábban már tekintélyt szerzett személyek kerültek vezetőszerepbe, akik leginkább a koalíciós időszak gyakorlatára támaszkodtak, tehát elsősorban kisgazda és szociáldemokrata hagyományok folytatását tűzték ki célul.
A külső körzetekben a fegyveres csoportok, nemzetőrségek nem csak a forradalmi bizottságokkal, de a helyi rendőrségi és honvédségi erőkkel is jóval szorosabban együttműködtek, mint a főváros belső kerületeiben. A rend fenntartásán kívül a külvárosokban is szorgalmazták a Rákosi-rendszer vétkeseinek begyűjtését, rendszerint abból a célból, hogy megakadályozzák az önkényeskedést, és hogy a foglyok múltját kivizsgálva segítség a törvényes eljárást.
A szabadságharc ezekben a külső kerületekben szinte teljes mértékben a novemberi időszakra esett; októberi fegyveres ellenállásról alig került elő forrás. Az alábbiakban feldolgozott kerületek közül a IV., a XIII., a XVIII. és a XIX. kerületben folyt szívós ellenállás. A XV., XVI. és XVII. kerületekben csak kisebb összecsapások zajlottak le. Ennek megfelelően ez utóbbi három városrészről leírtak jóval rövidebbek a többi négynél. Egy-egy kerület történetét olykor több fejezetre bontottam, mivel a „Nagybudapest” kialakításakor több kisebb-nagyobb településből alakították ki a kerületeket, amelyeknek önálló entitása természetesen megmaradt.
A már említett társadalmi önszerveződés Újpesten bontakozott ki legerőteljesebben. Az ott megalakult Nemzeti Bizottság nemcsak a közigazgatást irányította, hanem – rendkívüli módon – a közbiztonságot is, mégpedig teljes mértékben.”