Zsebben hordott művészet 2.0/Szürreál, absztrakt
Megnyitó április 8. 18 óra
Szürreál és absztrakt. Két, nem egyértelműen összekapcsolható, de mégis (egy tárlat erejéig biztosan) rokonítható művészeti irányzat. Ha még hozzátesszük azt, hogy mindez mobiltelefonos képalkotással, akkor sem gyaníthatóan e két kifejezés be ugrik először, amikor a fotográfia egyre népszerűbb, új ágára gondolunk. Az eszköz, a mobiltelefon mindannyiunk zsebében ott lapul. Szinte majd mindenki készít képeket is vele, hisz mindig velünk van. A közösségi oldalakon megjelenő képek egyre nagyobb arányban készülnek mobiltelefonokkal. Mégis mi az, amit egy ilyen tárlaton meg tudunk mutatni a világnak? A tematika alapján leginkább önmagunkat, a saját gondolatainkat a szürreális és absztrakt világról.
Minden alkotás egyfajta tükör, tükre megalkotója téma iránti megközelítésének. Huszonhét alkotó, negyvenkét képe legalább ennyi megfejtést takar. A tematika csak első pillantásra tűnik távolinak vagy nehezen megközelíthetőnek a mobiltelefonokra hangolva. A szürrealitás és az absztrakt fogalmak kibontása, a rögtön felhasználható, megosztató, mindig kéznél, zsebben lévő eszközzel, alkalmas arra is, hogy a direkt, vagy indirekt gondolatainkat azonnal, képek formájában próbáljuk megvalósítani. Bárhol és bármikor. Ha 15-20 évvel erre gondoltunk volna, akár az is eszünkbe juthatott volna: ez olyan szürreális és (vagy) absztrakt. Mi azonban a most pillanatait éljük meg. Mindannyian másként, más gondolatokkal, más reakciókkal, és pont ez a különbözőség lesz az, ami e tárlatot izgalmassá teszi.
Míg 15-20 évvel ezelőtt még fel sem merült volna komoly fényképezéshez használni egy mobiltelefont, mára eljutottunk odáig, hogy a közösségi médiát, azaz azt a felületet, amit a fiatalok leginkább használnak e zsebben hordott tárgyak uralják, hogy utaljak az alcímre is. De ahogy az eszközök, úgy a megvalósulás szakasza is felgyorsult, hisz végsősoron mégiscsak az alkotó az, aki kitalálja és megvalósítja képeit. Tehát mi magunk is gyorsabban alkotunk, gyorsabban reagálunk.
A szürreális szó jelentése valóságon túli, hihetetlen, álomszerű, míg az absztrakt jelentése: a valóságtól elvonatkoztatott, és/vagy környezetéből kiragadott. Ez a két kifejezés, meghatározás, tehát lehet akár lehet egymást támogató vagy egymástól kicsit különböző is. Hiszen a valóságon túliság, vagy a valóságból kiragadottság sem feltétlenül fedik egymást. De olyasvalami, ami elvonatkoztatásra és továbbgondolásra késztet bennünket, többre, mint egy direkt értelmezésű fénykép, vagy üzenet. Manapság a világhálón napi szinten ránk zúduló képmennyiséget – sokszor abba belefáradva – pörgetjük tovább, mert nem találjuk meg a kapcsolatot a kép és magunk között. Nem találjuk meg az utalást, azt az pici ingert, vagy Roland Barthes szavaira utalva azokat a punctumokat, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy ne csak nézzük, hanem adott esetben tovább is lássuk a képet. Most a huszonhét alkotó, arra tett kísérletet, hogy a saját gondolataikból, elvonatkoztatásaikból létrejövő alkotásaikkal számunkra megfejtendő képeket alkossanak. Ez nagyon is valóságos, semmiképp sem szürreális.
Ki mélyebben, ki sejtelmesebben, ki direktebben, ki a humor eszközét használva, ki látszólag egészen egyszerű grafikai elemekkel mutatta meg saját képi világát. És valószínűleg egy csoportos, tematizált tárlatnak ez az egyik legfontosabb ismérve, az adott témák vagy egy tematika ennyire különböző módon történő megközelítése. Az alkotók közti több évtizednyi korkülönbség is érdekes lehet, ez több évtizednyi élettapasztalatban, érdeklődési körben, kifejezésekben, a mai világhoz történő viszonyulásunkban is megmutatkozik. Ugyanakkor azt gondolom, hogy talán az életkor volt a legkevésbé hangsúlyos a képanyag megvalósulásakor. Az itt kiállító huszonhét alkotó nem tett egyebet, mint a bennük kialakult izlésnek, tartalmi koncepciónak, érdeklődési körnek megfelelően a körülöttük lévő világ szürreális és absztrakt jegyeit elénk tárta. Egy mobiltelefonnal, mert most épp ez akadt a kezébe. A képeket nézegetve, mi pedig el tudunk merülni kis részletekben, vagy nagy totálokban, régi történetekben vagy a szürke árnyalataiban, szisztematikus sormintában vagy teremtett sorozatban, egy adott furcsa pillanatban vagy egy groteszk világban. Legyen az elvonatkoztatás meseszerű, vagy éppenhogy életszerű. A képek közt barangolva ide-oda lépkedünk a valós vagy elvonatkoztatott világban. Ezek után ki kételkedik még abban, hogy zsebünkben hordhatunk egy eszközt, egy közvetítőt, ami már képes a gondolatainkat, kellő szakértelemmel, továbbítani. Már csak egyvalami szükségeltetik hozzá: mi magunk. És önök, tisztelt látogatók, akiket nagy szeretettel hívunk meg e tárlat látogatására!
Hupján Attila
A MAOE Fotóművészeti Tagozatának elnöke
Helyszín: Ifjúsági Ház – Új galéria
(1042 Budapest, István út 17-19.)
Belépő: díjtalan.
A kiállítás megtekinthető: hétköznapokon 8-20 óráig, hétvégenként pedig az intézmény egyéb rendezvényeitől függően