Kizökkent világ
A kiállítást megnyitja: Dr. Kriska György habilitált docens, tudományos főmunkatárs, az MTA doktora
Zenei Közreműködő: Majsai Roland Standard Trio
A „Kizökkent világ” című tárlat az Újpesti Művészek Társaságának csoportos kamarakiállítása, melyre nyolc alkotóművész kapott felkérést. A kiállítás egy aktuális és egyre sürgetőbb témát érint: az emberiség és a Föld élővilága számára egyaránt végzetesnek bizonyuló klímaváltozást.
Nem kérdéses, hogy e fenyegető változás hatásait egyre sűrűbben tapasztalhatjuk világszerte, és napjainkban mi magunk is a saját bőrünkön. A kiállítás célja, hogy ne pusztán égbe kiáltott (vagy csak suttogott) szavakkal, hanem a művészek szemével, a képzőművészet eszközeit felhasználva kíséreljék meg az alkotók érzékeltetni a lehetséges következményeket. Az egyre jobban eluralkodó hőség, a szárazság, a váratlanul lecsapó heves viharok, és az ezek következtében kialakuló hatalmas áradások, a gleccserek és a sarki jégsapkák gyorsuló olvadása, a biodiverzitás rohamos csökkenése, a környezetszennyezés, az erdőírtás, a génmanipulációk, mind-mind pusztítják világunkat. A következményekről, a szenvedésről, a fájdalomról, az éhezésről, sok szó esik, de a tettek még mindig kevésnek bizonyulnak. Jó lenne, ha itt Újpesten, felhasználva a művészet adta lehetőségeket, sikerülne elültetni a fejekben egy-egy „gondolat-magot”, így segítve elő apránként a szemléletváltozást, mely egyszer tettekben manifesztálódna. Az alkotók némelyike rávilágít, milyen parányi, törékeny is a világunk a hatalmas és irányunkban teljesen rideg, érzéketlen univerzumhoz képest. Levonva a következtetést, csak mi magunk menthetjük meg a jövőnket.
A tárlat – a fentiekhez igazodva – címét egy 1982-ben készült kultikussá váló filmtől kölcsönözte: Kizökkent világ
„A Koyaanisqatsi – Kizökkent világ (eredeti címe: Koyaanisqatsi) Godfrey Reggio kultikussá lett Qatsi-trilógiájának első, és egyben legismertebb darabja, amelynek zenéjét Philip Glass, képeit a Baraka rendezőjeként is ismert Ron Fricke alkotta.
A narrációt nélkülöző vizuális költemény szótlanságát így magyarázta Reggio: “nem a nyelv szeretetének hiánya az oka, hogy ezekben a filmekben nincsenek szavak. Ez azért van, mert álláspontom szerint a nyelv lealacsonyodott állapotban van. Már nem képes leírni a világot, amelyben élünk.” (Wikipédia)
Kép: Erdész Erika – Kráterek