Dobos Éva grafikusművész retrospektív kiállítása
Helyszín: Polgár Centrum – Újpest Galéria (1042 Budapest, Árpád út 66.)
A kiállítást megnyitja: Sárosdy Judit művészettörténész
Zenei közreműködő: Szűts István zeneszerző, a Kormorán együttes tagja
A kiállítás 2022. november 28. – december 10. között tekinthető meg.
A belépés ingyenes.
„Grafikusi pályám Egerben kezdődött a ’70-es évek második felében. A gimnázium évei alatt Dargay Lajos szobrászművész rajzszakkörét látogattam. Ezzel párhuzamosan tagja voltam az egri Fiatal Alkotók Körének (FIAK), ahol Dohnál Tibor képzőművész korrigált. Alkotás közben izgalmas művészetelméleti és filozófiai diskurzusokra is sor került. Ezek az ismeretek, élmények nagyon fontosak és meghatározóak voltak művészi pályám alakulását tekintve. Életre szóló szellemi útravalót kaptam itt.
1979 és 1981 között a Kirakatrendező- és Dekoratőrképző Iskolában folytattam a tanulmányaimat. Tanáraim közül leginkább Károlyi Zsigmond és Tolvaly Ernő voltak rám hatással.
Pályám kezdetén rajzaimat irodalmi és zenei művek ihlették. Így születtek rajzaim többek közt József Attila, Faludy György, Ady Endre, Kálnoky László, F. Garcia Lorca verseihez, Bartók Béla, Erik Satie, Respighi kompozícióihoz (1990-es évek). A zenei és irodalmi ihletésű munkák után a Fiktív terek és Pszeudo-tér-akkordok című rajzsorozataimban nem volt jellemző a figuralitás, a síkban kezdtem el játszani a tér illúziójával.
1998-ban „szerettem bele” John Cage-be, miután elolvastam a „CSEND” című könyvét. Azonnal kutatásokba fogtam a munkásságát illetően. Jártam az Amadinda koncertekre, mivel ők adtak elő John Cage műveket.
Ezután indultak a következő rajzsorozatok a Hommage á John Cage sorozaton belül Etűdök preparált zongorára, Aleatórikus etűdök, Variációk csendre és zajokra, Zörejvariációk, Indeterminált struktúrák. Tulajdonképpen azóta sem zárult le ez a sorozat, reményeim szerint fognak még új darabok születni a jövőben.
Ezek után a struktúrák után 2014 körül jöttek az „Automatikus írások”, az Ecriture autimatique sorozat, ami szervesen nem kapcsolódik Cage-hez, de mégis az ő gondolata mocorgott bennem, mikor akvarellel, ecsettel elkezdtem húzni a vonalakat a papíron és mikor halványult a festék újra bemártottam az ecsetet a festékbe. (Cage mondta: „…HA VALAMI UNALMAS 2 PERCIG, CSINÁLD 4 PERCIG! HA MÉG AKKOR IS UNALMAS, CSINÁLD 8, 16, 32, STB.. PERCIG! VÉGÜL MEGLÁTOD, NEM IS UNALMAS, SŐT EGÉSZEN ÉRDEKES.”)
Ezután jött az aszémikus írás „Ecriture asemique”. Az aszémikus írás egyfajta automatikus írás, vagy inkább egy írásra emlékeztető karakterfolyam, aminek jelentése nincs, csak egy szövegképet ad. A francia nyelvű címmel az Isidore Isou által 1945-ben elindított lettrizmusra szándékoztam utalni.
2011 óta elektrográfiával is foglalkozom. Képi gondolkodásom, vizuális mondanivalóm ezeknél a munkáknál a régebbi FIKTÍV terek-hez és PSZEUDO-TÉR-AKKORDOK-hoz kapcsolódik. Sokakkal ellentétbe én nem viszek be semmilyen alap képet, vagy fotót, kizárólag a szerkesztő program eszközét használom, de nem az alapértelmezett formában, hanem (11 év alatt sok-sok éjszakán át) kikísérleteztem jó néhány egyedi színátmenet variációt, amikkel különböző (selymes, fémes, üveges, stb.) hatásokat tudok szerkeszteni az elektrográfiáimon.
Egyéni és kollektív kiállításokon 1992 óta veszek részt rendszeresen. 1998-ban felvételt nyertem a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének képgrafikusi szekciójába. Pályám során csaknem 170 hazai és külföldi, egyéni és csoportos kiállításon vettem részt a munkáimmal. Van egy rajzom Luciano Benetton IMAGO MUNDI című gyűjteményében is, ami 2015-ben volt kiállítva a Velencei Képzőművészeti Biennálén.
2020-ban Eger város önkormányzata Gárdonyi Géza- díjjal ismerte el a munkásságomat.
Hogy hogy jutottam idáig 30 év alatt?
27 évig műkereskedelemben dolgoztam (a Képcsarnoknál mint kiállításrendező-grafikus, a BÁV-nál mint festménybecsüs), így tisztában voltam a műalkotások árával. Alkotáskor felmerült bennem a kérdés, rajzoljak a piacra, szolgáljam ki a közízlést? Nem éreztem magaménak ezt az utat. A zene és irodalom –mint ihletforrás- kisegített ebből a dilemmából. Szerencsére soha nem frusztrált az eladás kényszere, mindvégig „magamnak rajzoltam” kötetlenül. Egyik kép szülte a másikat, saját korábbi munkáimból inspirálódtam.
Természetesen keltek el munkáim aukciókon, galériákban, de mindig nehezen tudtam egy-egy „gyerekemtől” megválni.”
/Dobos Éva/