Téli tárlat – 2022
Megnyitó: december 16. (péntek) 18.00
A kiállítást megnyitja: Révész Emese művészettörténész
A megnyitón közreműködik: A Városvédő Egyesület Civil Kórus
A kiállítás megtekinthető: keddtől-péntekig 10-18-ig.
Helyszín: Polgár Centrum – Újpest Galéria
1042 Budapest, Árpád út 66. (06 1-379-3114, polgar@ujkk.hu)
A művészek kertje
A művészeti társaságok alakításának vágya a modern művészeti törekvésekkel párhuzamosan jelent meg. A szabadpiacra „kivetett” alkotónak, főleg, ha külön utakat járt, biztonságot és védelmet nyújtott a hasonlóképp gondolkodók köre. Az elsők egyike volt az 1861-ben alakult Magyar Képzőművészeti Társulat, amelyet a századfordulótól számos, stílusirány, eszmei vagy lokális kötődés mentén szerveződő művésztársaság követett. E társulatok és egyletek a tagok számára érdekvédelmet, oktatást, szociális segítséget, információcserét és kiállító lehetőséget egyaránt kínáltak. Mint szabad szellemi szerveződések, fenyegetést jelentettek minden autoriter hatalom számára, nem csoda, hogy a szovjet típusú kultúrpolitika egyik első rendelkezése volt 1948-ban az egyesületek, társulatok betiltása és centralizálása. Ez vetett véget például az 1945 óta működő Európai Iskola szabad szellemiségű csoportjának.
Az 1998-ban alakult Újpesti Művészek Társasága a rendszerváltás után elszaporodó képzőművészeti egyesületek közé tartozik. Tagjait nem stílusirány vagy eszmeiség, hanem a lokális együvé tartozás hozza össze. Különös jelentősége van ennek egy olyan két milliós világvárosban mint Budapest, ahol gyaníthatóan egy kisvárosra elegendő képzőművész él. Valódi közösséget azonban a kisebb körök képesek csak formálni, ahol a résztvevők fizikai értelemben is elérik egymást, ahol nem virtuális, hanem valódi térben tudnak találkozni és beszélgetni. Gross Arnold hatvanas években készült képein számos alkalommal testet öltött a művészek képzeletbeli „köztársasága”, egy olyan idilli település formájában, amelynek tágas ligetében műteremházak állnak, szabad teret nyújtva az alkotásnak, az örök tavaszban virágzó fák alatt aktot festenek a művészek vagy csak művészeti dolgaikról csevegnek. Minden alulról szerveződő képzőművészeti kört végső soron ez a vágy hoz létre, „A művészek kertjének” megteremtése, annak a nyitott, közös térnek a létrehozása, ahol a képcsinálók összegyűlhetnek, alkothatnak, vagy csak szemlélődhetnek. Ezek sorába tartozik az Újpesti Művészek Társasága is.
Tagjait a közös tér, idő és cselekvés hozza egy platformra. Közös idejük a 2020-as évek zavaros, zaklatott történeti ideje, amely próbára teszi az egyén testi és lelki tűrőképességét. Közös helye ez a közép-európai metropolisz, amely jövőre ünnepli születésének 150. évfordulóját, de történeti gyökerei jóval mélyebbre, egy évezredre nyúlnak vissza. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az itt élők nap, mint nap a városnak hasonló tereit élik meg, a véget nem érő dugóktól a Duna léleknyugtató látványáig. Közös cselekvésük pedig a művészi tárgyalkotás élménye, amit mindenki a maga lehetőségei és tehetsége mentén művel. Ki akvarellel, ki olajjal vagy pasztellel, némelyek a természeti látvány mentén, mások fantáziaképeknek adva konkrét vagy absztrakt formát. Túl a hagyományos festményeken és grafikákon, találunk itt szobrokat és iparművészeti tárgyakat is, üdítő módon oldva a falon egymást követő képek sorát. Alkotóik legfőbb közös nevezője az a meggyőződés, hogy a képzőművészeti tárgyalkotás a jelenben is érvényes cselekvés; hiteles, és a tágabb közösség számára is releváns válasz a jelenre. A képalkotás, formázás tudvalevőleg lélekgyógyító hatású, ami különösen felértékelődik alkalmazkodóképességünket a végletekig próbára tévő időkben. De nem csak az alkotók, hanem a szemlélők számára is gyógyírt kínál a színeknek és formáknak ez a felszabadult kavalkádja, ami azt üzeni, hogy a művészet az emberi civilizáció egyik legnagyobb adománya. Éljünk vele.
Révész Emese
művészettörténész