Tánczos Krisztina – Fenn és Lenn
TÁNCZOS KRISZTINA FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA
FENN ÉS LENN
A kiállítás megtekinthető:
2024. január 29.–február 25.
Hétköznap 8-20 óráig, hétvégén pedig egyéb rendezvénytől függően
Kiállítást megnyitja: Sinkó István, képzőművész, művészeti író, a Magyar Festők Társaságának elnöke
Zenei közreműködő: Balázs Ilma, Horváth Diána hegedűművész növendéke, Rácz Aladár Zeneiskola
Helyszín: Ifjúsági Ház – Új Galéria
1042 Budapest, István út 17-19.
Tánczos Krisztina bemutatkozása:
A Kisképzőt követően a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakos hallgatójaként 2001-ben végeztem. Két évtizede folyamatosan – ugyan rövidebb megszakításokkal, mivel három gyermeknek adtam életet – a pályán lévő, alkotásaimat egyéni és csoportos tárlatokon bemutató, Budapesten élő és alkotó festőművész vagyok. Tradicionális, olaj-vászon technikával születő, különböző, de egymás közelségében álló, így részben egymásból következő témák lakják be festett munkáimat, illetve ceruza- és tusrajzaimat. Talányos terepek, az idő térbeli kivetülései, egy belső utazás reminiszcenciái, panteisztikus szemléletű tájak, fiktív és expresszív, önmagunkból kiinduló utak, később madarak és bárkák, elhagyott tárgyak, s néhány szimbolikus töltetű, határhelyzetek után kutató, az ember itteni sorsát képesítő figura. A látvány jelképivé sűrítése. Kontemplatív beállítottság jellemezte e munkákat, amelyeket cselekvésorientált festőiség kísért: jellegzetesen a földszínek dominanciája, a festékréteg pasztózus felhordása. Figurális és filozofikus festészetem sajátosan kiérlelt ízeket, festőeljárásokat hordoz: a jelenségek, a dolgok atmoszferikus megjelenítése mellett azok organikus törvényszerűségeit is prezentálja. Alkotásaim konkrét, látványszerű és metaforikus vonatkozást egyaránt hordoznak. A kép egységében a horizont azt a képzetet kelti, mintha a végtelenbe húzódna, a horizontvonal mintha két világot, az anyagszerűen megjelenőt és a légiest elkülönítené egymástól – noha összetartozásuk nyilvánvaló. Az foglalkoztat, hogy vajon a képtér egésze lehet-e, vagy miként válhat önmagában jelhordozóvá. Elsősorban a belső horizont, illetve a kompozíció jellegét érintő, eltérő strukturális viszonyok között: a horizontális és vertikális és centrális – s különösen a diagonális erőterek létrejötte révén.