Fény-évek
MOLLO ÉVA FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA
FÉNY-ÉVEK
A kiállítás megtekinthető:
2024. március 8–29.
Hétköznap és szombaton 10-18 óráig, vasárnap zárva
Kiállítást megnyitja: Kovács Péter Balázs, Munkácsy-díjas festőművész
Zenei közreműködő: Szűts István, zeneszerző, a Kormorán Együttes billentyűse
Helyszín: Polgár Centrum – Újpest Galéria
(1042 Budapest, Árpád út 66.)
Mollo Éva bemutatkozása:
Úgy érzem, indokolt, hogy fény-érvekkel támasszam alá a „FÉNY-ÉVEK” cím választását, amely alatt az elmúlt 2-3 éves alkotóidőmet foglalom össze. A covidból való három évvel ezelőtti megmenekülésem óta festészetemben is fordulat következett be, főként a témaválasztásban. A hosszas, de mindvégig reményteli kórházi tartózkodás idején a passzív állapot megélése volt a legnehezebb számomra, viszont végtelen hosszú idő jutott a szemlélődésre, elemzésre, gondolkodásra, átértékelésre. Mindennap örülni lehetett valaminek, ahogy érkeztek a reggeli első fények, ami bevilágította a betegszobákat, amit aztán már minden hajnalban vártunk, ami teljesen megváltoztatta a körülöttünk lévő tárgyi világot, és ezzel együtt a lelki világunkat is. Figyelhettük a gyógyító mozdulatokat, a kórházi eszközökön, a különböző felületeken megvillanó fények játékát, és ez sokszor csak úgy, önmagában is festői volt. Ottani vázlataim, fényképeim, emlékeim alapján festettem azokat az első képeimet, melyeken a fények jelenléte, felvillanása, tükröződése szembetűnő. Mesterem, a Munkácsy-díjas Kovács Péter Balázs bíztatására folytattam a „fény-keresést” egyéb olyan felületeken, és terekben, ahol főleg a hideg fények csillogása, visszaverődése látható. Érdeklődéssel végeztem megfigyeléseket rajztanárként is pl. iskolánk nagy kiterjedésű, zegzugos, mondhatni „rejtelmes” pincéjében, kirándulások során ipartelepek, gyárak közelében. De még a hétköznapi használati tárgyaink, közlekedési eszközeink, stb. is sok lehetőséget kínálnak a festőnek önkifejezésre, hangulatteremtésre, annak bemutatására, hogy a környezetünk érdekes, csodálatos, és néha tréfás, netán groteszk részleteket is felfedezhetünk benne. Majd a látottak alapján a konstruktivitás szellemében végül szabadon alkothatunk. A fények körülvesznek mindent, és mindannyiunkat. Ahol nincsenek, oda nekünk kell elvinnünk, akár a legsötétebb helyekre is, amit a pince-képsorozattal is üzenni szeretnék mindenkinek. Ennyit a fény-érvekről… Magamról, az eddigi életutamról szólnék még röviden: A művészetek szeretete végigkíséri az életemet. Kiváló tanáraim voltak, családi környezetem is motivált, így gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretek rajzolni, festeni, énekelni, táncolni, zenét hallgatni. A Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán szereztem első diplomámat, ahol magas szintű vizuális képzés, ill. rajzoktatás folyt. Ez a tanításra való felkészítésen túl egyben személyes alkotó munkára is inspirált. Korábbi mestereim közül többen is Szőnyi-tanítványok voltak, kiemelném közülük Szlávik Lajost és Bakonyi Mihályt, így általuk vált a magyar festőművészek közül egyik nagy példaképemmé Szőnyi István, valamint Gruber Béla és Csontváry festészete is mélyen megérintett. (Egyéb tanulmányok: jog, igazságügyi írásszakértés, közoktatás vezetés, sakk-oktatás, szaktanácsadás, grafológia, természetgyógyászat, ókori filozófiák, stb.). 30 éve vagyok a Szent István Általános Iskola igazgatója. Néptánc- és rajztanárként, valamint kutatótanárként a komplex művészeti nevelést kiemelten fontosnak tartom. Szívügyem továbbá a nemzeti értékek megismertetése, átadása, kulturális örökségünk, hagyományaink ápolása, és a tehetséggondozás. Alkotótáborok, festőstúdiók munkájában veszek részt, képeim rendszeresen kortárs kiállításokra kerülnek, és több alkalommal díjat nyertek. 2017-ben beléptem az Újpesti Művészek Társaságába, 2022-ben pedig felvételt nyertem a MAOE festészeti tagozatára. Ez a kiállítás a harmadik önálló kiállításom.