Velünk élő szimbolika
MAOE FOTÓMŰVÉSZETI TAGOZATÁNAK KIÁLLÍTÁSA
VELÜNK ÉLŐ SZIMBOLIKA
A kiállítás megtekinthető:
2024. október 7.–27.
Hétköznap 8-20 óráig, hétvégén a ház programjaihoz igazodva
Kiállítást megnyitja: Hupján Attila, a MAOE Fotóművészeti Tagozatának elnöke
Helyszín: Ifjúsági Ház – Új Galéria
(1042 Budapest, István út 17-19.)
A MAOE Fotóművészeti Tagozat bemutatkozása:
A jelek, szimbólumok használata szinte egyidős az emberiség vizuális történelmével. A kezdeti jelek, rajzok idővel vagy az újabb korok kihívásainak megfelelően rögzültek az emberi elmében, vagy újabbak alakultak ki a fejlődés következtében, s végül jelképekké váltak. Kezdetben voltak a barlangrajzok, az ember és vadászatainak megörökítése, és ugyanezen kis figurák megjelentek több ezer évvel később is a kommunikációban. Minden kornak megvolt a jelekhez kapcsolható megjelenési formája, hol rajzokkal, hol tetoválásokkal, hol jelképekkel, címerekkel, jelvényekkel, márkajelzésekkel majd napjainkban emojikkal, piktogramokkal jelelünk, brand-eket viselünk, vagy használunk. Mára olyannyira felgyorsítottuk a körülöttünk lévő világot, hogy sokszor ezeknek a jeleknek, szimbólumoknak segítségével éljük napjainkat, ezek a jelrendszerek vették át a kommunikációnk jelentős részét. Éppen ezért már fel sem tűnik számunkra, ha csak “jelelünk” vagy a jelek, szimbólumok jelentős részét használjuk elsődleges forrásként. Miért ennyire fontosak számunkra a jelek, a szimbólumrendszer? Talán azért, mert egyszerűsíti, egyértelművé teszi az általa utalt üzeneteket? Vagy épp azért, mert mint anno a sámánok, megfejtésre váró égi üzeneteket kell kódolni? Vagy az egyházak általuk tudják egy közösségbe terelni a híveiket? Vagy, mint manapság akár a divat, akár az élet egyéb közösségi formáiban összetartó és olykor kirekesztő kódrendszer? Nem tudhatjuk. Annyi bizonyos, hogy minden kor szívesen és tudatosan használt a jeleket, szimbólumokat, amelyek olykor már önálló jelentéstartalommal bírtak, bírnak. A Maoe fotóművészeti tagozata számára kiírt pályázatának is ez volt a lényege. A látott, rögzült és visszaidézhető látvány. Az, hogy elménk számára mikortól visszaidézhető egy látvány, az rajtunk, emlékeinken, saját történelmünkön illetve annak ápolásán, vagy a naponta ránk zúduló médiavilágon múlik. Talán pont ezért van az, hogy a valóban fontos jelek, üzenetek elsikkadnak, eljelentéktelenednek, míg mások (lásd a reklámok világa) szinte uralják mai életünket. Persze a bennünk lévő tudás megtanított a jól ismert jelrendszer használatára is, külföldön járva is megtaláljuk a gyógyszertárat, vasútállomást, kikötőt, benzinkutakat stb, de ezt a kódfejtő képességünket folyamatosan fejlesztenünk kell. Ezért óvatosan fogalmazunk, a jól ismert jelrendszerekre vonatkozóan, hisz ami nekünk most már egyértelmű vagy annak hisszük legyen akár a telefonunkon használt jelek világa, szüleinknek nem feltétlenül az, és pár év múlva egészen biztosan mi sem fogjuk tudni, miről jelel az utókor. E kiállításnak a kiállító alkotók különböző érdeklődési területe, életkora, saját, a szimbólumokkal kapcsolatos élményvilága az alapja, mint ahogy mindannyiunknak más és más lehet fontos jelentéssel bíró jelkép, de épp lehet ugyanaz is. Ezért azt kérem mindenkitől, hogy ne csak nézze a képeket, hanem próbálja meglátni is bennük az olykor közvetetten elrejtett üzeneteket is.