Szalay Mona fotográfus kiállítása
SZALAY MONA FOTOGRÁFUS KIÁLLÍTÁSA
A kiállítás megtekinthető:
2024. október 28.–november 17.
Hétköznap 8-20 óráig, hétvégén a ház programjaihoz igazodva
Kiállítást megnyitja: Zakariás Éva színművész
Helyszín: Ifjúsági Ház – Új Galéria
(1042 Budapest, István út 17-19.)
Szalay Mona bemutatkozása:
Szalay Mona – fotográfus
Meggyőződésem, hogy az időtálló fényképek titka a művészi, esztétikai és szakmai értékek együttes jelenléte.
Már óvodás koromban elég nyílvánvalóvá vált, hogy mi lehetne belőlem, de a sors más utat szánt nekem. Érdekelt (és érdekel ma is) a grafika, a festészet, belsőépítészet, az anatómia, a pszichológia, emberi kapcsolatok, önismeret. Egész életemet végigkísérte a képzőművészet, festés, rajzolás és minden, ami a kreativitással összekapcsolható. 14 évesen kerültem először kapcsolatba az analóg fényképezéssel. A technikai tudást a felnőttoktatás keretein belül sajátítottam el. Ekkor a fotózás még csak hobbi volt számomra, de már rendszeresen publikáltam az offline sajtóban és egy profi mellett asszisztensként is dolgoztam. Később megvásároltam az első digitális kamerámat. Ezzel egyidejűleg sajátítottam el a számítógépes képkidolgozást, amellyel tovább fokozhattam a fotók kifejező erejét és adhattam “hangot” egyedi látásmódomnak. Ehhez társult az esküvő- és portré, gyermekfotózásban (többségében az alkalmazott fotográfiában) szerzett közel két évtizedes tapasztalat, amely a műfaj pszichológiai alapjait adta meg. Így adott volt egy új kihívás, hogy színművészeket keressek meg portré fotózás céljából. A színművészekről készített portfólió létrehozásában nagy szerepet játszott, hogy már gyerekkoromban is érdekelt a szinkronizálás (csak mint rajongót). Figyelemmel hallgattam a különböző filmek végén a stáblistát, a színészek neveit. Sajnálatos módon a 21. század hozományaként ezekhez már nem minden esetben társul stáblista. Mindez arra ösztönzött, hogy kutatómunkát végezve kiderítsem, hogy egy-egy hanghoz melyik színművész kapcsolható. Egyfelől a kíváncsiság vezetett, másfelől a színművészek nem színpadi arcát, az egyéniségüket akartam megismerni, velük egyenrangú beszélgetőtársukká válni. Olyan felvételeket létrehozni, amelyek felhagynak a konvencionális színészportré fotózással, bátran és merészen használni a fényeket. A kiállítás létrejöttének oka is megváltozott, amióta ezek a sorozatok elkészültek. Egyfelől célom a figyelemfelkeltés. A szinkron- és a fotós szakma magas színvonalának minél hosszabb távon történő megőrzése, erősítve ezzel a hagyományok tiszteletét és felvéve a kesztyűt a mesterséges intelligenciával, illetve a közösségi média romboló hatásával szemben. A politikát nem kihagyva, de nem részletezve. A kiállítással egyrészt tisztelegni szeretnék a méltán híres magyar szinkron előtt, másrészt figyelemfelkeltésnek szánom azon célból, hogy a különféle művészeti tevékenységeket napjaink mesterséges intelligenciája ne szorítsa ki teljes mértékben, mint inkább minél hosszabb időn át kísérhesse a generációkat. Szeretnék időtálló értékeket alkotni. A képsorozatok sikerességének köszönhetően nemcsak más művészek, hanem hétköznapi foglalkozású személyek is felkerestek, hogy ezzel is erősíthessék online megjelenésüket és művészetüket. A művészportrékkal kapcsolatosan e rövid időn belül három alkalommal hívtak televíziós interjúra. További támogatókat keresek a következő kiállítások megrendezésére és a kiállítások bővítésére, illetve könyvkiadáshoz.