SOMODI ILDIKÓ DLA – „Időtérképeim”
SOMODI ILDIKÓ DLA „Időtérképeim” c. kiállítása
Képzőművész, textilművész
1991- ben végzett a Magyar Iparművészeti Egyetem textiltervező szakán. 2009-ben védte meg DLA-értekezését a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.
Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógusképző Karának oktatója. Az oktatás mellett rendszeresen kiállító művész.
Művészetének középpontjában az emberi lét és transzcendens viszonya áll. Alkotásait vegyes technikával, a hagyományos keleti ikatok és a szabadkézi festés technikáival készíti.
Megnyitó: 2025. január 24. péntek, 18:00
Helyszín: Polgár Centrum – Árpád út 66.
Alkotói gondolatok:
A művészet emlékeztető, emléket állító funkciója fontos számomra, ezért alkotásaimban törekszem a képben megragadható keresztény szakralitás kifejezésére. Elfogadva a Hannes Böhringer elméletét, miszerint a tisztán látáshoz szükség van a teóriára, az alkotónak ebből a nézőpontból is át kell gondolni tevékenységét. „A teóriának már a kezdetben jelen kell lenni különben a jármű építése pusztán öncsalás. Honnan is tudná az ember, hogy mivégre építsen.” Teória nélkül nincs mélységfeltárulás, amiről a vallásfilozófus-teológus Paul Tiliich is beszél a mű kvalitása kapcsán. Alkotói következtetésként elmondható, hogy teória nélkül a művészet nem töltheti be az emlékeztetés funkcióját, ami a Danto-i morális küldetés feltételei közé sorolható. A művészet felelőssége úgy emlékeztetni, hogy a mű „szövete” vagy „fátyla” mögött megláthassuk – Fabiny Tibor kifejezésével – a hagyomány által hordozott valóság-titkot. Az alkotásaimban ezért törekszem az emlékeztetés, emléket állítás felelősségében meglelt kölcsönös kérdezés és töltekezés lehetőségét kibontani. Alkotásaim nem értelmezhetőek a kárpitok tradicionális funkciójában, elkerülve az esztétizmus csapdáját, meghatározott térben, kommunikációs funkciójukban hiszem, hogy értelmet nyernek.
Balassa Péter az alkotást kérdezésnek, kérésnek tartja, azt mondja, hogy az alkotás értelme a kérelem, annak van értelme, hogy kérjük a létezés hagyatkozását, felnyílását, hangsúlyozza, hogy nem válaszoló lény az ember, hanem kérdező és kérő, párhuzamot vonva az imádság és a kérelem költészete között. E párhuzam számomra is fontos megtapasztalás, amikor az alkotás emlékezés és kérdezés, kérés, a mű a keresés ajándékaként tárul fel.
Alkotásaimban a spirituális tartalmak kifejezése, a tartalmi és formai egység megteremtése vezetett a vegyes festői és szövés technikák alkalmazásához.