Orr András
Rekonstruálható-e letűnt korok értékrendje, művészi viselkedéskultúrája a gyakorlatban? Használható-e „holt nyelv” jelenkori témák kifejtésére? Akvarelljeim tervezése, készítése során az érdekelt, hogy hogyan lehet összekapcsolni egy tradicionális, évszázadokkal ezelőtt kikristályosodott művészi gondolkodásmódot és festési technikát egy speciálisan a jelenkorra jellemző műfajjal. Ehhez két inspirációként, kiindulópontként funkcionáló komponensre volt szükségem: archaikus eszköztárra és jelenkori témára.
Az archaikus összetevőt a Sir Joshua Reynolds-i értelemben vett „grand style” idealizáló látásmódjaként definiálnám. A gyakorlati megvalósításhoz pótolhatatlan forrást jelentettek a Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény 18-19. századi akadémikus tananyagai. Ebben az európai viszonylatban is különleges művészetoktatási gyűjteményben számos kézikönyvre és mintalapra bukkantam, amelyek gyakorlati jelleggel, részletesen bemutatják a kor tájképfestészetét meghatározó értékrendet, módszereket és technikai eljárásokat. A könyvek egy része kifejezetten akvarell-specifikus.
Jelenkori komponensként a föld felszínét a magasból ábrázoló légifelvételek témakörét választottam, ami a szó szoros értelmében tájkép, de a nézőpont 21. századi technológiát feltételez. A művészettörténeti előképek keresése során rátaláltam az aerial landscape műfajára, ami a 20. században létrejött, tehát kifejezetten a legújabb korhoz kötődő, a repüléshez szorosan kapcsolódó kategória. A XX. század során gyakran felbukkan, mint képzőművészeti téma. Az ezredforduló után a műholdfelvételeknek és a dróntechnológia fejlődésének köszönhetően a felülnézeti szempont általánossá, megszokottá, és szinte korlátlanul hozzáférhetővé vált.
2020-tól 2023-ig a Magyar Művészeti akadémia ösztöndíjprogramjában vettem részt, amely során tájképi szempontok alapján kiválasztott magyarországi
helyszínekre utaztam el motívumgyűjtés céljából. A gyűjtött anyagok alapján festettem meg a képeimet.